English
Kövessen minket a Facebookon!

Sajtóvisszhang

Barokk zenei esték a Börzsöny falvaiban

Pinke József cikke
Váci Polgár
2011. október

Vác és közvetlen környékének egyik legrangosabb zenei eseménye az immár nyolcadik alkalommal —augusztus 23—27. között— megrendezésre került Börzsöny Barokk Napok c. régizenei hangversenysorozat. Az ötnapos fesztivál helyszíne Vác és a Börzsöny hegységben található hat hangulatos település —Szokolya, Berkenye, Nógrád, Kismaros, Verőce, Magyarkút—, melyeknek csodálatos hegyvidéki panorámája adja a rendezvény „díszleteit”.

Az esemény művészeti vezetője, Lachegyi Imre furulyaművész így emlékezett a Magyar Nemzetben a hangversenysorozat kezdetére: „A legtöbben váciak vagyunk, ismerjük a régiót, a gyönyörű templomokat. Egy új programsorozaton gondolkodva úgy véltük, a Börzsöny vidéke kiváló színtere lehetne a koncerteknek”. A Börzsöny Barokk Napok az évek múlásával egyre népszerűbb sorozat lett az igazi zenekedvelők számára, s a látogatottság egyre növekedett.

A fesztivál házigazdája, a Consort Zenei Alapítvány a rendezvények többségét a történelem levegőjét árasztó börzsönyi falvak templomaiban rendezte. A vidék barokk templomai a török kiűzése után épültek. A terület fő birtokosai a váci püspökök, a két Althann és Migazzi Kristóf telepeseket hozott a pusztulóban lévő vidékre, s a lelki életük fenntartására gazdagon díszített, kiváló akusztikával rendelkező templomokat épített.

Az első hangversenyt Szokolya községében a fesztivál házigazdájának tekinthető Sebastian Consort tartotta. A hét énekessel —Szakács Ildikó, Murányi Márta, Nagy Bernadett, Galbács Gabriella, Mikecz Kornél, Philipp György, Varga Donát— és hangszeres művészekkel —Lachegyi Imre (blockflöte) és gyermekei: Róza (hegedű) és Anna (cselló)— felálló együttes angol évszázadok zenéjéből adtak ízelítőt, néhány más művel kiegészítve a műsort. Az ismertebb (Thomas Weelkes, Thomas Morley, Henry Purcell) és kevésbé ismert (Johannes Ciconia, Richard Nicholson, C. H. H. Parry) szerzők művei megadták a hangulatot a további koncertek számára.

A következő hangversenyek a két szomszédos település, Berkenye és Nógrád XVIII. században épült katolikus templomaiban kerültek sorra. Az esti szürkületben a templomdombok magaslatáról a távoli Magas-Börzsöny csodálatos panorámája fogadta a látogatókat. A természet és a zene csodája elfeledtette velünk a zaklatott XXI. század kellemetlenségeit.

Berkenyén Lachegyi Imre (blockflöte), Papp Dániel (hegedű) és Oláh Aino (csembaló) triójának játékában gyönyörködhettünk. Műsorukon Georg Philipp Telemann és Johann Sebastian Bach művei hangzottak el. Másnap Nógrádon az Európa-szerte elismert Voces Æquales énekegyüttes nagy sikert aratott programját hallhattuk, melyben Dante-korabeli olasz nyelvű, vallási témájú énekek (ún. laudák), valamint Arcadelt, Merulo, Palestrina és Pisano által Dante szövegeire írt művek szólaltak meg.

A fesztivál negyedik napján Kismaros ciszterci apátsági temploma adott helyet két Európa-hírű virtuóz művész, Ábrahám Márta (hegedű) és Spányi Miklós (csembaló) koncertjének. Műsorukon Johann Sebastian Bach két műve: a BWV 1018-as jegyzékszámú f-moll szonáta és a BWV 1014-es h-moll szonáta, valamint Georg Friedrich Händel D-dúr szonátája és Corelli La Folliája hangzottak el. A koncerten a basso continuót Schweigert György barokk nagybőgőn szólaltatta meg.

A Barokk Napok befejező napján, szombaton délelőtt a váci Piarista templomban a korba illő barokk misekompozíció hangzott el egy tridenti rítusú szentmise keretein belül. A nem mindennapi zenei és lelki élményt jelentő szentmisét Kovács Ervin Gellért OPræm mutatta be. A szentmise zenei szolgálatát a Sebastian Consort és Bednarik Anasztázia orgonaművész látta el, akik William Byrd ötszólamú miséjét, Kalazanci Szent József —éppen erre a napra eső— liturgikus ünnepének gregorián tételeit és barokk motettákat, valamint hangszeres darabokat adtak elő.

A szombat esti zárókoncertre Verőce katolikus templomában került sor. A szintén a hangversenysorozat házigazdájának tekinthető másik együttes, a Sonora Hungarica Consort európai országok kora barokk és barokk zeneszerzőinek műveiből adott változatos válogatást. A műveket e stílus kiváló művelői —Lachegyi Imre (blockflöte), Szászvárosi Sándor (viola da gamba) és Dinyés Soma (pozitív-orgona)— szólaltatták meg.

Akik részt vettek a Barokk Napok koncertjein, bizton elmondhatják, hogy a korunkat jellemző silány, megbízhatatlan kultúra helyett az igazi zeneművészet értékeivel gazdagodtak. A Börzsöny nagy természetjárókának, Prohászka Ottokárnak elragadtatott szavai illenek az élményekhez: „Ha a forrásnál ülünk, nem turkálom föl iszapját, hanem belenézek s élvezem tisztaságát, s megtisztulok benne. Csendesítem a lelkemet... Úgy gondolom, hogy lelkem ebből a világból, a tél mélységeiből a másik világba úgy nyúlik át, mint a föld mélységeiből a forrás. Csendesen lüktet, s meg-megremeg a víz tükre... Titokzatos megremegés, megérzések és megadások...”

A művészet ünnep — Tudósítás a VIII. Börzsöny Barokk Napokról

Dárdai Zsuzsa művészetkritikus írása
Szokolyai Hírmondó
2011. október

„A művészet ünnep, olyan »szünnap«,
amely egyesíti, összegyűjti az embereket.
Az ünnep idejétől egyszerű az átmenet a művészethez,
és onnan a személlyé váláshoz, a megélt élethez.”

(Tarkovszkij: Andrej Rubljov)

Blocflöte, cselló, hegedű, csembaló, barokk bőgő, koboz, tekerőlant, viola da gamba, orgona és ének, ének, ének, ének...

Öt napon át hét helyszínen, hat teltházas koncerten vettem részt a Dunakanyar és a Börzsöny apró falvaiban Szokolyán, Berkenyén, Nógrádon, Kismaroson, Magyarkúton és Verőcén az immár nyolcadik alkalommal megrendezett Börzsöny Barokk Napok régizenei fesztivál keretében.

Jeles hangszeres és énekes zenészek a zeneirodalom gyöngyszemeit adták elő a református és katolikus templomok szakrális tereiben, és a művészet lélekemelő atmoszférája feledtette velünk a tomboló augusztusi hőség fizikai megpróbáltatásait.

Augusztus 23-án, a szokolyai református templom kiváló akusztikájú terében, a házigazda Lachegyi Imre, a Consort Zenei Alapítvány vezetője, a fesztivál szervezője köszöntette a Dunakanyarból és a messzibb országrészekből idelátogató hallgatóságot. A nyitó hangversenyen hét énekessel (Szakács Ildikó, Murányi Márta, Nagy Bernadett, Galbács Gabriella, Mikecz Kornél, Philipp György, Varga Donát), valamint hangszeresekkel —akik Lachegyi Imre mellett ezúttal a művész gyermekei voltak— színpadra lépő Sebastian Consort műsora az angol zene évszázadain vonult végig, s kötött ki két kortárs zenei kompozícióinál. Thomas Weelkes, Robert Lucas Pearsall, Ludwig Senfl, Henry Purcell, Thomas Morley XVI. századi zeneszerzők madrigáljai, a megzenésített rövid szerelmes versek 3, 4, 5, 6 szólamban csendültek fel telve humorral, érzékenységgel és érzékiséggel.

Az előadók a szólóéneklésben és együttes éneklésben egyaránt rendkívül magas színvonalat ütöttek meg. Karvezetőjük Philipp György, finom testi és lelki mozdulatokkal irányította a kibontakozó előadást, miközben ő maga is énekes és ütőhangszeres résztvevő volt. Mi több, a közönséget is bevonta az egyik vers természeti hátterének illusztrálására. Ritmusos lábdobogással és ujjcsettingetéssel megpróbáltuk előcsalogatni az esőt, a mennydörgést, a vihart, — amelyekre a természet oly régóta szomjazott...

A szünet után Lachegyi Imre és gyermekei, Anna és Róza Magyarországon kevéssé ismert kora barokk angol szerzők, Jenkins és Gibbons darabjait játszották el, furulyán, csellón és hegedűn. A részben szokolyai hallgatóság „lokálpatrióta” örömmel fogadta a szemünk előtt felcseperedő fiatalok zenei tehetségének egyre teljesebben kibontakozó ismételt megnyilvánulását.

A nyitókoncertet követő napokban Berkenye, Nógrád, Kismaros, Magyarkút, Verőce és Vác templomterei és a csillagos égbolt fogadták a Börzsöny Barokk Napok koncertjeire érkező szépszámú érdeklődőket.

A berkenyei római katolikus templom gyönyörűen restaurált falai között Lachegyi Imre (blockflöte), Papp Dániel (hegedű) és Oláh Aino (csembaló), e három magasan képzett, a régizenével aktívan foglalkozó zenész, Francesco Turini, Dario Castello, Georg Philipp Telemann és Johann Sebastian Bach műveiből válogatva kora barokk és barokk triószonátákat játszott nagyfokú zenei érzékenységgel és virtuozitással. Itt jegyezném meg, hogy Berkenyén nem csak zenei, hanem esztétikai élményben is részünk volt, ugyanis minden ház előtt gyönyörűen gondozott virágoskert látható. Mint megtudtam, ez a falu polgármesterének érdeme, aki arra kérte a lakókat, hogy ültessenek fehér rózsát a házaik előtt lévő virágágyásokba. Ha valamelyikük nem tette meg, a polgármester saját kezűleg cselekedett — s a falu immár nemcsak világok világa, hanem virágok virága is lett!

Nógrád XVIII. századi, barokk stílusú római katolikus templomában az Európa-szerte elismert Voces Æquales énekegyüttes lépett fel, akik 2009-ben, itt nálunk Szokolyán, a református templomban adtak felejthetetlen szépségű hangversenyt a Villő Énekegyüttessel közösen. Az idei fesztiválon Dante korához kacsolódó olasz szövegű vallásos népénekeket úgynevezett laudákat szólaltattak meg. A szakrális környezet, a tiszta szólóhangok és a többszólamú együtténeklés aktív csendjében, mintha megállt volna az idő...

Kismaroson, a ciszterci apátsági templomban immár sokadszorra lehettünk élvezői Ábrahám Márta hegedűművésznő briliáns előadásának! Georg Friedrich Händel, Johann Sebastian Bach és Arcangelo Corelli darabjai hangzottak el. A nagy melegben folyamatosan lehangolódó csembaló sok korrekciós feladatot adott az orgona és a régi billentyűs hangszerek Európa-hírű virtuózának, Spányi Miklósnak, a trió második tagjának. A „basso continuót” barokk nagybőgőn Schweigert György szólaltatta meg — e különös hangszer időnként önállósodott, kilógott a hármas egységből, máskor viszont határozottan színesítette azt.

A komolyzenei koncertsorozat „üdítőjeként” ugyanaznap este Magyarkút természeti környezetében sok-sok kisgyermekkel és felnőttel fáklyafényes nyári esten hűsölhettünk. Nyitott szívvel és nyitott füllel fogadtuk el Buda Ádám énekmondó meghívását: „Néktök emléközöm, ha meghallgatjátok”. A szervezők szándéka szerint méltó, hogy a barokk fesztiválon ne csak Nyugat-Európa barokk-kori zenekultúrája, hanem az ebben a korszakban magyar földön keletkezett zene is bemutatást nyerjen. Buda Ádám műsora alatt valóságos időutazáson vettünk részt a történelmünkben kalandozó régi balladák, históriás énekek, népdalok és megzenésített versek által.

Szombaton Vác Piarista templomában, a Börzsöny Barokk Napok programjában immár hagyományosan helyet kapó tridenti rítusú barokk szentmise volt. Úgy tudjuk, hogy a két világ —a látható és a láthatatlan, a földi és a mennybéli— között nem lehetséges közvetlen kapcsolat. Mégis, ezen a latin nyelven, kötött rendben folyó, „érthetetlen”, de mélyen befogadó szertartásfolyamban, a jelek és szimbólumok, a határozott jelentést hordozó gesztusok és szentségek közvetítésével egyre közelebb kerülhettünk a hit lényegéhez...

A szertartás zenei anyaga ezúttal nem barokk, hanem egy nagy reneszánsz szerző, William Byrd ötszólamú miséjén alapult. Ehhez járult az adott napra eső liturgikus ünnep, Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítójára való emlékezés gregorián énekei, amelyek kiegészültek barokk motettákkal és hangszeres darabokkal.

A zene a karzatról szállt alá és természetfeletti érzékenységgel töltötte be a templomteret, az előadók: Werner Ágnes, Nándori Judit, Kruppa Bálint, Gesztesi-Tóth László, Kocsis Csaba, Lachegyi Imre, Lachegyi Róza, Lachegyi Anna és Bednarik Anasztázia voltak.

Ugyanezen nap esti óráiban a Dunakanyar egyik legszebb és leghíresebb településén, Verőcén, a katolikus templomban került sor a Börzsöny Barokk Napok záróhangversenyére. A Sonora Hungarica Consort —Lachegyi Imre (blockflöte), Szászvárosi Sándor (viola da gamba) és Dinyés Soma (pozitív-orgona)— Itália és Spanyolország kora barokk és barokk zeneszerzői, Francesco Rognoni da Taggio, Bartolomé de Selma y Salaverde, Dario Castello, Giovanni Battista Fontana és Antonio Vivaldi műveiből adott gazdag válogatást.

Blocflöte, cselló, hegedű, csembaló, barokk bőgő, koboz, tekerőlant, viola da gamba, orgona és ének, ének, ének, ének...

A fesztivál alatt emlékeim közül újra és újra felbukkant Alain Corneau Tous les matins du monde (Minden áldott reggel) című filmje, amely a két legjelentősebb francia barokk zeneszerző, Sainte-Colombe és Marin Marais életébe ágyazottan mindvégig a zenéről szól. A film forgatókönyvírója, Pascal Quignard gondolatai tudósításom végére kívánkoznak:

„A képzelet világa kilövelli petárdáit a valóságos létbe — idővel a két világ elvegyül, fokozatosan eggyé lesz, kiárad. A művészet oly természetfeletti. A túlélés oly természetfeletti. Tárgyias világunkban hallucinációktól övezve élünk, melyek alig-alig elégítik ki lelkünk hiányait. Mindannyian bizonytalanok és összhang nélküliek vagyunk. Mindent túl korán kezdünk el. Mindannyian úgy halunk meg, hogy még nem értünk meg teljesen.”

Mit lehet ehhez még hozzátenni? A művészet oly természetfeletti, a zene pedig minden határt, minden korlátot legyőz. A magam és több száz hallgató nevében is bízván mondhatom: örülök, hogy ismét részese lehettem e felemelő eseménysorozatnak.

Baroque concert in Kismaros

Kőry Ágnes angol nyelvű kritikája
Musical Criticism
2011. szeptember 9.

I had planned to attend a Haydn concert in Fertőszentmiklós, one of Prince Eszterházy’s residences during Haydn’s tenure in the prince’s service. But the prospect of two three-hour train journeys to and from Budapest, and the following three-kilometre walk from the train station to the venue (which neither public transport nor taxis serve) in some 40 Celsius temperature put a damper on my enthusiasm for Haydn in its historical environment. Instead I opted for a seemingly low-key baroque concert in Kismaros.

Kismaros lies some 56 km north of Budapest in the astonishingly beautiful Bend of the Danube. This concert in a church on a hill above Kismaros served as part of an annual baroque festival with concerts mostly in villages at the foot of the mountain Börzsöny. (I cannot report about the venues which were hosting the festival in other villages, but for sure I had to negotiate a two-kilometre walk to and from the train station of Kismaros to reach the church on the hill above it).

Admission to this afternoon concert was free, and there were a surprisingly great number of children in the audience. I expected a pleasant afternoon in beautiful surroundings, but I caught a high-quality concert fit for any venue anywhere. Violinist Márta Ábrahám, harpsichord player Miklós Spányi, and violone player György Schweigert performed works by Bach, Händel and Corelli. Ábrahám and Schweigert produced a pure tone coupled with rock-solid virtuosity —their playing in Corelli’s Follia variations was mesmerising— while Spányi’s phrasing, structural control and cantabile treatment of his percussive harpsichord could have served as a masterclass in expressive playing on a keyboard.

Amit a hegyen hallani
Ábrahám Márta, Schweigert György és Spányi Miklós koncertje / VIII. Börzsöny Barokk Napok

Kolozsi László kritikája
Revizor Online
2011. szeptember 6.

Az év legmelegebb napján elindulni a kismarosi ciszterci templomba, kimerítő vállalkozás. Ám abban, hogy Spányi Miklós koncertjéért érdemes vállalni a szenvedést, biztos voltam.

Az immáron nyolcadik alkalommal megrendezett Börzsöny Barokk Napok a Dunakanyar legszebb településein telepedett le, lelkesebb vendégei Magyarkúttól Szokolyáig számos településen megfordulhattak. Kismaroson, a Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza apátsága előtt a nővérek fogadták a zenerajongókat, beterelgették az autókat a parkolóba, segítettek az idősebbeknek kikászálódni a járművekből.

A hőség a fémhúros hangszereket is megviseli, nemhogy a bélhúrosokat. Vetemedik a fa, a húrok elernyednek, könnyen szakadnak. Egy-egy tétel végére kimerültek a hangszerek, nem kevés idő ment el a csembaló hangolásával. Ennek ellenére nagyszerű koncertet adott Ábrahám Márta hegedűs, férje, a nagybőgőn közreműködő Schweigert György és Spányi Miklós.

Spányi játéka rendszerint kifejezetten hűvös —nem egy koncerten egyenesen szenvedélytől mentnek tűnt—, tehát azt, hogy a hangverseny izgalmas és heves lett, elsősorban Ábrahám Mártának tudtam be, aki nagy lendülettel, erős gesztusokkal játszotta el a szólamát mind J. S. Bach műveiben, mind Corelli variációsorozatában.

Ábrahám Mártához szólistaként még nem volt szerencsém, de azt tudtam, hogy milyen kiváló hegedűs, hiszen nem egyszer hallhattam őt a Rádiózenekar hangversenymestereként zenélni, még azokban a boldog időkben, amikor Fischer Ádám vezette az együttest. Ábrahám Kovács Dénes és Rados Ferenc növendékeként kapott diplomát, két évig volt a salzburgi Mozarteum ösztöndíjasa, mesterének mondhatja Pauk Györgyöt, Nathan Milsteint, Vladimir Szpivakovot, vendég koncertmesterként olyan zenekarokkal dolgozott, mint a Rotterdam Filharmonikus Zenekar, a Holland Filharmonikus Zenekar, a Szöuli Filharmonikus Zenekar és a City of Birmingham Szimfonikus Zenekar. Vagyis —mindebből kitetszik— nem a barokk kor specialistája, nem régi zenés előadóként vált ismertté. Ugyanakkor már a Rádiózenekar is azzal keltett figyelmet, hogy tagjai milyen kiválóan játszanak más stílusban is. Hogy a játékmódjukba integrálták a régi zenés mozgalom és a régi zenés karmesterek tapasztatait, erényeit. Ábrahám Márta vibrálás nélküli, egyenesen és pontos játékát hallva pedig nyugodtan gondolhatta volna a hallgató, hogy a régi zenés játék elkötelezett hívét hallja.

Bevezetésképpen Spányi Miklós —a hangszerek és játékmódok kiváló ismerője— elmondta, mi indokolja a bőgős részvételét a hegedű—csembaló szonátákra építő programban. Johann Sebastian Bach (Spányi a legidősebb fiúgyermek, Carl Philipp Emanuel zenéjének tudora, tehát koncertjéről írva messze nem elég csak annyit írni: Bach) hangszere tizenhat lábas volt, szemben a mai kópiákkal, melyeken zenéjét megszólaltatják, és az így kisesett regisztert igyekeztek pótolni a bőgővel, illetve megerősítették a basszus kontinuo szólamot. Az indoklás elfogadhatóvá tette a hegedűs főszereplő férjének szerepeltetését, bár kétségtelen, Corelli La Follia variációi előtt előadva ez az indoklás már nem állta volna meg a helyét. Schweigert György színesítette, feldobta az előadást, megerősítette azok vélekedést, akik szerint e művek sokkal inkább trióra, mint két hangszerre íródtak.

Az elsőként felcsendülő Händel-szonátának a negyedik, Allegro tétele lett feltűnően élénk, mozgalmas — az erős, heves indítás után ez nem is lehetett volna másképp. A koncertnek nem Händel-műve, hanem J. S. Bach szonátái jelentették a legfontosabb részét. Az említett fiú egy helyütt azt írta: apja életművének ragyogó pontjai a szonáták, az apja által írt legjobb művek közé tartoznak. „Néhány ezekben fellelhető Adagióban ér tetőpontjára az éneklő stílus.” A hat művet tartalmazó pakk címe is indokolttá teszi a szólamok megerősítését viola de gambával. Carl Philipp is triónak aposztrofálja e darabokat. Köthenben elkezdett műveit J. S. Bach Lipcsében is tökéletesítgette, de a művek a XIX. század előtt nem jelentek meg, csak kéziratban terjedtek. Előadásuk valóban akkor mondható igazán sikereseknek, ha énekel a hegedű az obligát csembaló mellett. És kell-e mondanom: az f-moll szonáta Lamentóját szinte eldúdolta Ábrahám Márta.

Spányi Miklós szinte minden koncertjén előáll egy-egy szokatlan megoldással, egy ismert tételt a megszokottól eltérően, bár sosem provokatívan szólaltat meg. Az f-moll szonáta Adagio tételét —ide nem is kért segítséget a bőgőtől— analitikusan, már-már szögletesen, az alapvonalakat kiemelve adatta elő. A monoton és szaggatott előadással mintha a repetitív zenék közé soroltatta volna e részt. Amiből mintha felszállt volna —láncait levetvén— az önfeledt Vivace tétel. Hasonlóképpen állította egymással szembe a h-moll szonáta Andante és Allegro tételét: ez utóbbi szinte felpattant a másik mellől, nem bírván annak nyomasztó közelségét.

A barokk kornak is legnépszerűbb dallamai közé számítható az először 1505-ben egy a neves jósnőkről szóló daloskönyvben megjelent Follia dallam. E neves hangtömbbel dolgozott többek közt Carl Philipp Emanuel és Corelli is. Corelli hatása alól a barokk zenészei közül senki sem tudta kivonni magát: mind zeneszerzőként, mind hegedűsként páratlanul népszerű volt, J. S. Bach is írt orgonafúgát Corelli-témára. A rá jellemző hangzást bámulatosan egyszerűen alakította ki: a hegedű hosszabb hangokból álló késleltetés-láncolatot játszik az egyenletes értékekben mozgó basszus felett. A basszusmenet fölött szinte röpködött, cikázott a variációsorozatban a hegedűszólam Ábrahám Márta kezei alatt.

A vendégek heves tapsukkal mindössze egy ráadást tudtak kicsikarni az eltikkadt művészekből, de ez a ráadás tulajdonképpen a délutáni koncert legszebb pillanata volt: a 120-as sorszámú kantáta (Gott, man lobet dich in der Stille) áriáját hallhattuk, eredeti verziójában, szonátaként — a D-dúr szonáta korai változatának dallamát mély átéléssel, és a hely szelleméhez híven, hittel játszotta el Ábrahám Márta.

© MMXI Consort Zenei Alapítvány | Impresszum | Oldaltérkép