Helyszín: Fehérek temploma (Március 15. tér [Fő tér]) Megközelítés »
Program: augusztus 23. — Heinrich Schütz: Symphoniæ Sacræ »
Vendéglátás »
Vác múltját kedvező földrajzi fekvése, a dunai hajózás lehetősége, valamint a négy irányba mutató útkereszteződés létrejötte alapozta meg. Avar- és római kori leletek utalnak rá, hogy a terület már évezredek óta lakott hely. A Honfoglalást követően kialakult településen Szent István püspökséget alapított. Vác életében máig meghatározó az egyházi központ szerep, püspökei —akik egyben földesurai is voltak— óriási hatással voltak a város építészetére, fejlődésére és kultúrájára. Vácot azonban frekventált elhelyezkedése miatt a történelem nagy eseményei sem kerülték el. Az I. Géza király által építtetett első székesegyházat először a tatárok pusztították el. A Tatárjárás után németek érkeztek a városba, akik a Felsővárosban telepedtek meg. A XIV—XV. század Vácnak is felemelkedést hozott, s legnagyobb reneszánsz püspöke, Báthory Miklós alatt virágkorát élte. Ennek a virágzásnak a török hódítás vetett véget, amelynek 150 éve alatt a város épületei szinte teljesen romba dőltek, lakossága kihalt.
Az újjáépülés az 1731-es nagy tűzvész után kezdődött, s két legnagyobb barokk püspöke, Migazzi Kristóf és Althann Mihály idején Vác újra kivirágzott. Ekkor épültek fel a város legjelentősebb épületei, az új székesegyház és a rendi templomok is. 1764-ben a királynőt, Mária Teréziát látta vendégül a püspök: az ő tiszteletére készült el országosan is egyedülálló műemlékünk, a Diadalív. A XIX. század az iparosodás időszaka, a század végére a fejlett váci céhes ipar átalakul, a műhelyekből kisüzemek, gyárak fejlődnek. 1846-ban megnyílt a Pestről Vácra vezető első magyar vasútvonal. Az 1848—49-es szabadságharc fontos eseménye volt az első, győztes váci csata. Ezt követően, az osztrák—magyar kiegyezéssel rövid, de intenzív fejlődést biztosító békés időszak következett városra.
A váci Fehérek temploma a domonkos szerzetesek fehér ruhájáról kapta nevét, akik 1699-ben kezdték építeni templomukat a város főterén. A Rákóczi-szabadságharc miatt azonban az építkezés 1755-ig húzódott, majd miután 1782-ben II. József felszoszlatta a rendeket, el is hagyták a várost, és soha többé nem tértek vissza. Az egyhajós barokk templom szerény külsejével harmonikusan illeszkedik a főtér hangulatához, belsejének rokokó díszei azonban jóval gazdagabbak. A templom kriptájában bukkantak a régészek az egyedülálló barokk kori temetkezési leletegyüttesre, melyet a tér egyik pincéjében állítanak ki.