Vác

Helyszínek:
Fehérek temploma (Március 15. tér [Főtér] 22.)
Piarista templom (Szentháromság tér)

Vác múltját kedvező földrajzi fekvése, a dunai hajózás lehetősége, valamint a négy irányba mutató útkereszteződés létrejötte alapozta meg. Avar- és római kori leletek utalnak rá, hogy a terület már évezredek óta lakott hely. A Honfoglalást követően kialakult településen Szent István püspökséget alapított. Vác életében máig meghatározó az egyházi központ szerep, püspökei —akik egyben földesurai is voltak— óriási hatással voltak a város építészetére, fejlődésére és kultúrájára. Vácot azonban frekventált elhelyezkedése miatt a történelem nagy eseményei sem kerülték el. Az I. Géza király által építtetett első székesegyházat először a tatárok pusztították el. A Tatárjárás után németek érkeztek a városba, akik a Felsővárosban telepedtek meg. A XIV—XV. század Vácnak is felemelkedést hozott, s legnagyobb reneszánsz püspöke, Báthory Miklós alatt virágkorát élte. Ennek a virágzásnak a török hódítás vetett véget, amelynek 150 éve alatt a város épületei szinte teljesen romba dőltek, lakossága kihalt.

Az újjáépülés az 1731-es nagy tűzvész után kezdődött, s két legnagyobb barokk püspöke, Migazzi Kristóf és Althann Mihály idején Vác újra kivirágzott. Ekkor épültek fel a város legjelentősebb épületei, az új székesegyház és a rendi templomok is. 1764-ben a királynőt, Mária Teréziát látta vendégül a püspök: az ő tiszteletére készült el országosan is egyedülálló műemlékünk, a Diadalív. A XIX. század az iparosodás időszaka, a század végére a fejlett váci céhes ipar átalakul, a műhelyekből kisüzemek, gyárak fejlődnek. 1846-ban megnyílt a Pestről Vácra vezető első magyar vasútvonal. Az 1848—49-es szabadságharc fontos eseménye volt a győztes váci csata. Ezt követően, az osztrák—magyar kiegyezéssel rövid, de intenzív fejlődést biztosító békés időszak következett városra.

A Fehérek temploma

A váci Fehérek temploma a domonkos szerzetesek fehér ruhájáról kapta nevét, akik 1699-ben kezdték építeni templomukat a város főterén. A Rákóczi-szabadságharc miatt azonban az építkezés 1755-ig húzódott, majd miután 1782-ben II. József felszoszlatta a rendeket, el is hagyták a várost, és soha többé nem tértek vissza. Az egyhajós barokk templom szerény külsejével harmonikusan illeszkedik a Főtér hangulatához, belsejének rokokó díszei azonban jóval gazdagabbak. A templom kriptájában bukkantak a régészek az egyedülálló barokk kori temetkezési leletegyüttesre, melyet a tér egyik pincéjében állítanak ki.

A Piarista templom

A piaristák Szent Anna tiszteletére szentelt templomának alapjait 1725-ben rakták le, és 1745-re készült el. A barokk épületet 1866-ban eklektikus stílusban átalakították. A templom eredeti hagymasisakos tornyát 1886-ban német reneszánsz ízlésben alakították át. A homlokzati erkély feletti falfülkében a rendalapító Kalazanci Szent József szobra áll. A fő- és mellékoltárok, a szószék, a sekrestyeszekrény és a fafeszület a XVIII. század második felében készült. A templom legnagyobb értéke, a főoltár velencei tükör tabernákuluma 1759-ből származik.