Kismaros

A koncert helyszíne: ciszterci apátsági templom (Szuttai dűlő)

A település festői környezetben fekszik a Börzsöny lábánál, a Szentendrei-szigettel és a visegrádi Várheggyel átellenben. A település a török kor végéig lakatlan volt, ám 1972-ben a Duna medréből napvilágra került római, népvándorlás és keresztes háborúk korabeli leletek azt bizonyítják, hogy Kismaros területe már abban az időben is alkalmas volt emberi letelepedésre.

A XVIII. században III. Károly, majd Mária Terézia betelepítéseinek köszönhetően érkeztek a Dunakanyarba a németek, s ekkor alapították Kismarost. A XVIII. század végére kialakult a község kétsoros főutcája, valamint a szőlőművelést jelző pincesor. A falu nevét valószínűleg a szomszédos Marostól kölcsönözhették, amely nevét ekkor változtathatta Nagymarosra (a név latin eredetű, murest, azaz vízparti települést jelent). A homloktornyos, egyhajós templom a falu népének anyagi és fizikai összefogásával 1827-re épült fel. Ezzel kifejezésre juttatták letelepedésük véglegességét és önállóságukat is. Fontos tény, hogy az ideérkezők sokáig zárt etnikumot alkottak, nem keveredtek senkivel. A XX. század elejéig őrizték német anyanyelvüket, szokásaikat és nem utolsó sorban katolikus vallásukat, hitüket, mely a falu erkölcsi életének is meghatározója volt.

A ciszterci nővérek Boldogasszony Háza apátsága

Ahogy a Vörösmarty útra kanyarodunk, szemben a Gál-hegy lankás oldalában feltűnik egy fehér kőből épült templom: a ciszterci nővérek Gyümölcsoltó Boldogasszonyról nevezett apátsága. Nem hivalkodik, szelíden simul a tájba, mintha mindig is ott lett volna; pedig a felszentelés csak 1999-ban történt. Modern, mai –és mégis, egyszerűsége az ősi monasztikus, román kori templomok ihletettségét sugározza. Az apátsági templom búcsúja március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén van. Ahogy ebben az ünnepben Isten létére, az ember megváltására és az örök életre mondott „Igen”-t tiszteljük, úgy hirdeti ezt ez a templom, és a nővérek élete is. A kismarosi ciszterci nővérek szerzetesélete 1955-ben kezdődött Budapesten, amikor a történelmi pillanat leginkább az első keresztények helyzetéhez hasonlított. A nővérek Kismaroson 1970 óta élnek. Életük két legfontosabb jellemzője az imádság: hogy a monasztikus hagyománnyal folytassák Krisztus imáját az Egyházban, valamint a munka: akár a fáradságos kenyérkereső fizikai munka (pl. a kerámia készítés), akár tudományos tevékenységük, amely által hozzájárulnak ahhoz, hogy a világ szebb, jobb legyen, és Istennek erre a világra vonatkozó terve mindinkább megvalósulhasson. Az igazi szeretet az Isten és az ember együttes szolgálatában nyilvánul meg. Ezt mutatja meg a Gál-hegy domboldalában az imádságból forrásozó élet és a faluban működő egészségügyi szolgáltatás. Itt az egész embert figyelembe vevő, igényes és felelősségteljes ortopédiai szakellátás folyik; csecsemőkorúaktól a legidősebb rászorulókig egyaránt.