Nagymaros

A koncert helyszíne: katolikus templom (Szent Imre tér 2.)

Nemcsak a Duna, de a Börzsöny is a település vonzerejét jelenti. Számos turistajelzés indul Nagymarosról közeli és távolabbi túracélpontok felé. A Nagymaros főtere alatt talált római kori leletek (lakóház alapja, tűzhely) a település korai eredetéről tanúskodnak. Egy 1257-ben kelt oklevél Morus néven említi. Máig tartó gyarapodását az 1715 és 1735 között betelepített német telepesek indították el, akik a város nevét egyszerűen lefordították: Großmarosch.

A város a legújabb kori történelemben arról nevezetes, hogy a település melletti Duna-szakaszon épült volna ki az 1970-es évek végén Szlovákiával közösen tervezett Bős—Nagymaros vízlépcső gátja. A környezetvédők nyomására a rendszerváltozást (1989) követő években a politika elállt a vízlépcső megépítésének szándékától, és a már elkezdett munkálatokat leállították. A városi címét 1996-ban visszakapott településen élt az író, Afrika kutató és vadász Kittenberger Kálmán. A Nagymaros melletti Hegyestető 482 méter magas csúcsáról, a Julianus-kilátóból nyílik a legszebb kilátás a Dunakanyarra.

A római katolikus templom a XIV. században épült. A lent négyzet, a második emelettől fölfelé nyolcszögletű torony a XV. század végén az oromfalas hajó mellé épült. A torony nyolcszögletű felső szakasza a XV. században kétemeletesre épült, és két sátorral lehetett fedve. Ma egy és fél emeletes. A harmadik emeleten a főhomlokzatnak megfelelő csúcsíves lezárású, kőkeretezésű könyöklőpárkányos, ferde bélletű ablaka van. Közvetlenül az ablakzáradék felett húzódik a harmadik és negyedik emeletet szétválasztó, az egész toronytestet körülfutó övpárkány. E felett alacsony dob, az egykori negyedik emelet maradványa. A hajóhoz épített torony az egykori XIV. századi oromfalat jelentékeny részben eltakarja. A hajóhoz egyszakaszos, a nyolcszög három oldalával záró támpilléres gótikus szentély és téglány alaprajzú sekrestye kapcsolódik. A torony alatti négyzetes előcsarnokba a homlokzati gótikus keretű kapun át jutunk. A főbejárattal szemben csúcsívben záródó kapukeret-zárókövén 1509-es évszám látható. A templom északi oldalán XIV. századi vörös márvány sírkőlap volt, mely a visegrádi Mátyás király Múzeumba került.