Helyszín: Piarista templom (Szentháromság tér) Megközelítés »
Program: augusztus 27. — „Barokk mise” »
Vendéglátás »
Vác múltját kedvező földrajzi fekvése, a dunai hajózás lehetősége, valamint a négy irányba mutató útkereszteződés létrejötte alapozta meg. Avar- és római kori leletek utalnak rá, hogy a terület már évezredek óta lakott hely. A Honfoglalást követően kialakult településen Szent István püspökséget alapított. Vác életében máig meghatározó az egyházi központ szerep, püspökei —akik egyben földesurai is voltak— óriási hatással voltak a város építészetére, fejlődésére és kultúrájára. Vácot azonban frekventált elhelyezkedése miatt a történelem nagy eseményei sem kerülték el. Az I. Géza király által építtetett első székesegyházat először a tatárok pusztították el. A Tatárjárás után németek érkeztek a városba, akik a Felsővárosban telepedtek meg. A XIV—XV. század Vácnak is felemelkedést hozott, s legnagyobb reneszánsz püspöke, Báthory Miklós alatt virágkorát élte. Ennek a virágzásnak a török hódítás vetett véget, amelynek 150 éve alatt a város épületei szinte teljesen romba dőltek, lakossága kihalt.
Az újjáépülés az 1731-es nagy tűzvész után kezdődött, s két legnagyobb barokk püspöke, Migazzi Kristóf és Althann Mihály idején Vác újra kivirágzott. Ekkor épültek fel a város legjelentősebb épületei, az új székesegyház és a rendi templomok is. 1764-ben a királynőt, Mária Teréziát látta vendégül a püspök: az ő tiszteletére készült el országosan is egyedülálló műemlékünk, a Diadalív. A XIX. század az iparosodás időszaka, a század végére a fejlett váci céhes ipar átalakul, a műhelyekből kisüzemek, gyárak fejlődnek. 1846-ban megnyílt a Pestről Vácra vezető első magyar vasútvonal. Az 1848—49-es szabadságharc fontos eseménye volt az első, győztes váci csata. Ezt követően, az osztrák—magyar kiegyezéssel rövid, de intenzív fejlődést biztosító békés időszak következett városra.
A piaristák 1714-ben, gróf Kollonich Zsigmond váci püspök meghívására telepedtek meg Vácott. 1725-ben Berkes András nagyprépost, a barokk Vác egyik legnagylelkűbb alakja két telkét és saját házát ajánlotta fel a piaristáknak a mai Köztársaság úton, és a házat az iskola céljára saját költségén át is alakíttatta. E ház díszes kapuja ma is látható a rendház homlokzatán. Ugyanebben az évben Berkes tette le ezen a helyen a Szent Anna tiszteletére szentelt piarista templom alapkövét is, amelynek elkészült szentélyét 1725-ben ugyancsak ő áldotta meg.
Az egyhajós barokk templom 1745-re készült el teljes egészében. A templom berendezése a XVIII. század második felében készült. A főoltár képe a templom védőszentjét, Szűz Mária édesanyját, Szent Annát ábrázolja a gyermek Máriával. A főoltáron álló szobrok közül a két belső a Megváltó eljövetelének hírnökeit, balra Izajás prófétát, jobbra Keresztelő Szent Jánost ábrázolják. Balszélen János édesapjaának, Zakariás főpapnak, jobb szélen pedig édesanyjának, Erzsébetnek szobra áll. Figyelemre méltó a főoltár felső szoborkompozíciója: számos angyal között lebeg az Atya és Fiú alakja, fölöttük pedig a függőleges síkot és az egész főoltár szimmetriáját merészen megbontva angyalok viszik az óriási keresztet. A templom kincse a főoltár egyedülálló velencei tükörüveg tabernákuluma, amelyet Forgách Pál püspök rendelt meg a székesegyház számára, de mivel oda kicsinek bizonyult, 1759-ben a piaristáknak adományozta. Az aranyozott fakeretbe foglalt tabernákulum sík felületeit metszett és köszörült tükörüveg alkotja. A képek a tükörlap hátoldalába dolgozva domború hatást mutatnak a szemlélőnek. Ajtaján az Utolsó Vacsora jelenete látható. A szentélyhez legközelebbi, bal oldali mellékoltár is ritkaság, Szent Diszmász, a Jézus mellett megfeszített jobb lator tiszteletére szentelték. A bal oldali mellékoltárokon ezen kívül Szent József és Szent Flórián, a jobb oldalon Kalazanci Szent József, Nepomuki Szent János és Szent Imre képe látható. A templom homlokzatának éke a bejárat fölötti kőerkély falfülkéjében a rendalapító Kalazanci Szent József szobra.
II. József 1785-ben kaszárnyának foglaltatta le a rendházat és a templomot a törökök ellen tervezett hadjárat előkészítéseként. A piaristákat arra kényszerítette, hogy összes felszerelésükkel együtt a szintén általa feloszlatott domonkosok rendházába és templomába költözzenek. Régi helyükre csak 11 évvel később, 1796-ban térhetnek csak vissza, de akkor is csak nagy küzdelmek árán. Laffcsák János váci kanonok 600 forintot adott az intézet helyreállítására. A templomot 1866-ban eklektikus stílusban átalakították, így a templom mai belsejében az egyszerűségre törekvő, hűvös, klasszicizáló stílus uralkodik a barokkon: a falpillérek ión fejezetűek, a mellékoltárok pedig korinthoszi oszlopokon nyugvó háromszögű oromzatok alatt állnak. 1886-ban a templom barokk toronysisakjait is német reneszánsz ízlésű, nyolcszögletű toronysisakokra cserélték.