English
Kövessen minket a Facebookon!

Verőce

Helyszín: katolikus templom (Lugosi utca 4.) Megközelítés »
Program: augusztus 27. — Sonora Hungarica Consort »
Vendéglátás »

Verőce látképe a Duna felől (fotó: www.bethlenfarkas.hu)
Verőce látképe a Duna felől (fotó: www.bethlenfarkas.hu)

Verőce területe már az őskortól lakott. Az ásatások mamutcsontot tártak fel és közel a Dunához új kőkori sírt, ami arra utal, hogy a folyó medre itt nem változtatta helyét. Itt hagyta nyomait a kelta, a római kultúra. A rómaiak hídfőállást és őrtornyot is építettek a Duna partján, ennek romjai ma is láthatók.

A honfoglaló magyarok hamar birtokba vehették a területet. Anonymus Gesta Hungarorumában olvashatjuk, hogy „Árpád vezér és övéi a Duna partján mentek, majd átkelve Verőce vizén, tábort ütöttek az Ipoly folyó mellett”.

Verőce 1075 táján, királyi adományozással, a váci püspökség birtoka lett. Az első írásos emlék, IV. Béla király oklevele, 1244 május 8-án keletkezett. Több itt keletkezett irat utal arra, hogy az először Esztergomban, majd Visegrádon székelő Árpád-házi királyok sokszor jártak Verőcén, valószínűleg akkor, amikor a Börzsöny hegységben lévő váraikat és vadászterületeiket látogatták, mivel a település igen alkalmas kikötőhely volt. Talán a „Verőce” név is —ami palóc nyelvjárásban kaput jelent— innen származik. Más források szerint nevét Verőce patakról kapta, aminek jelentése: olyan víz, melyben sok az örvény.

Az Anjouk korában is jelentős szerepe volt a falunak. Állítólag Nagy Lajosnak és lányának, Szent Hedvignek, a későbbi lengyel királynőnek, Verőcén a Duna partján nyaralója volt. A falu virágkorát a XV. században élte, amikor mezővárosként (oppidum) említik. Vásárjoga ugyan nem volt, mégis népes vásárokat tartottak a faluban. Mátyás király is szívesen vadászott a Börzsöny hegység erdeiben, és egy római kori őrtorony romjain vadászkastélyt is építtetett, amelynek kertjében a hagyomány szerint egy sikeres vadászat emlékére egy tölgyfát ültetett. Ez az 500 éves fa ma is látható a Csattogó völgyben, az Express-tábor területén. 1526 után három alkalommal rendeztek országgyűlést a kastély alatti területen, az átkelést pedig egy ideiglenes Duna-híd segítette elő. A híd azonban az épülettel együtt a török korban teljesen elpusztult.

A török megszállás bizonyára nagy pusztítást végzett. Emlékét őrzi az úgynevezett „török pince”, amelyik végigvezet az akkor lakott falu alatt és minden bizonnyal menekülő út volt. A Tizenöt Éves Háború egyik nagy ütközete játszódott le itt. Miksa főherceg csapatai 1597-ben Verőcén arattak diadalt Mohamed basa török hadai felett. A török hódoltság után a Felvidékről visszatért magyarok, idetelepített németek és szlovákok együttesen fogtak hozzá a település újjáépítéséhez. Hálából a pestis járvány megszűnéséért, 1738-ban Szent Rókus tiszteletére kápolnát építettek (mivel ez később kicsinek bizonyult, 1936-ban, Giergl Kálmán tervei szerint új, modern kápolna épült, a régit pedig ravatalozónak állították fel a temetőben).

Migazzi kristóf váci püspök 1766—74 között nyaralót építtetettett, amit máig Migazzi-kastélynak neveznek. Egyes feltételezések szerint az épület alapjául az a római kori őrtorony szolgált, amely fölött Mátyás vadászkastélya is állt, és amelynek bizonyos részletei ma is láthatók még a kazánház falába beépítve. A váci székesegyházat is tervező olasz építész, Isidore Canevale (vagy Ganneval) tervei szerint építtetett barokk kastélyt később klasszicista ízlés szerint átalakították. Híres bérlői közé tartozott Zubovics Fedor huszárkapitány, akiről sok igaz és legendás történet maradt fenn a környéken. Az ő szolgálatában állt Sisa Pista, a börzsönyi betyár. A huszadik században papi otthonként, majd menekültotthonként funkcionált, míg 1954-től máig a váci püspökség kezelésében nyugdíjas és beteg szerzetesnők számára biztosít otthont.

1786-ban szénbányát nyitottak a községben, de a bányaművelés csak néhány évig tartott. A XIX. század elejétől Verőce gazdasági lehetőségei csökkentek. 1850-ben készült el a vasút, ahol sok verőcei talált munkát, de mivel a megépülő vasút összekapcsolta a környék kis falvait Váccal és a fővárossal, így Verőce piaci helyzete romlott. A 1880-as filoxéra járvány, valamint Vác egyre fontosabb piaci szerepe is igen érzékenyen érintette a községet, amely egyre inkább eljelentéktelenedett.

A XIX. század végén azonban Nógrádverőcét (ahogyan ebben az időben nevezték) azonban felfedezték a városi nyaralóvendégek, és ez mint gazdasági, mint kulturális szempontból fellendítette a települést. Mivel sok művész is pihenőhelyéül választotta a falut, kulturális pezsgés indult meg. Az első híres nyaraló Ybl Miklós volt, akinek ötlete alapján készült a Duna-partnak az országban egyedülálló, teraszos függőkertekkel kialakított házsora. E korszakból számos jelentős villaépület maradt fenn a Duna-parton és a falu belső területén egyaránt. Érdekes személyisége volt Verőcének Rozsnyai Kálmán (írói álnéven Van der Hoscke), aki állítolag Oscar Wilde és Auguste Rodin titkára és barátja volt. Vendégszerető házában sok híres ember fordult meg, többek között Ady és Léda. Több évet töltött Verőcén Kodolányi János; állítólag itt írta az „Égő csipkebokor” című művét. Karinthy, Kosztolányi és Kodály is Verőcén nyaralt, Giergl Kálmán építész pedig házat is épített. 1925-ben cserépüzem épült a faluban, melyben 4 éven át dolgozott Gorka Géza, a később híressé vált, Kossuth-díjas keramikus művész. Munkásságát leánya, Gorka Lívia folytatta. Kettejük munkásságát mutatja be az egykori villájukban létesült Gorka Múzeum.

Verőce középkori templomáról semmilyen adat nem áll rendelkezésre. Elképzelhető, hogy a jelenlegi templom helyén állhatott. A második katolikus templomhoz a reformátusoktól elvett imaház felszentelése útján jut az egyházközség 1727-ben. Ezt az ideiglenes megoldást Althann Mihály Károly váci püspök új templom építésével váltja fel: ekkor épül fel (1736—1743 között) jelenlegi helyén a mai egyhajós, homlokzati tornyos, egyszerű barokk templom Szent András apostol tiszteletére. 1907-ben tornya tűz áldozata lesz, a rekonstrukció során gótikus mintákat idéző bádogsisakot kap. 1785-ben református templom is épült, amelyet 1802—1803-ban toronnyal egészítettek ki.

Forrás: http://dunakanyar.celodin.hu, www.veroce.hu

További információ

© MMXI Consort Zenei Alapítvány | Impresszum | Oldaltérkép