Méltó, hogy barokk fesztiválunkon ne csak Nyugat-Európa barokk kori zenekultúrájának, hanem az ebben a korszakban magyar földön keletkezett, a nyugat-európaitól teljesen eltérő, de mégis a barokk kultúra részét képező zene is bemutatást nyerjen. Buda Ádám énekmondó első alkalommal a jelenlegi fesztivál elődjén, Nógrádi Barokk Napokon volt vendégünk 2004-ben. Akkor a nógrádi vár évszázados romjai között adott nagysikerű estet, idén pedig egy másik különleges atmoszférájú helyen, a Verőcétől nem messze, a börzsönyi erdőben fekvő üdülőterület és kirándulóhely, Magyarkút egyik szabadtéri helyszínén lép fel. Műsora alatt a hallgató valóságos időutazáson vesz részt a különböző régi balladák, históriás énekek és népdalok, valamint megzenésített versek révén. A nyárvégi estén már szürkületben kezdődő koncerten fáklyafény ad majd világosságot és teremti meg az igazán korhű hangulatot.
Az énekmondók a magyar zene- és irodalomtörténet különös figurái — akár még médiaembereknek is mondhatnánk őket. Eredetileg a különböző hadi események, bajvívások s más történések tudósítói, nemesi udvarok házi zenészei, szórakoztatói. Mai utódaik összetettebb feladatot látnak el: a múlt dallamait, szövegeit táncait elevenítik fel, közvetítik a modern hallgatóságnak. Nehéz dolguk van: egyszerre kell hiteles módon előadniuk a régi dalokat, zenéket, ugyanakkor emészthetővé tenniük a publikumnak. Nem elég egy hangszer ismerete, hiszen téma, hangulat és nem utolsósorban a közönség figyelmének éberen tartása mind megköveteli a változatosságot. Valahogy olyanok ők, mint a cirkuszok bohócai: mindenhez kell érteniük, mégis rajtuk nevetnek. E rövid műsor rátekintés a magyar történelem évszázadaira — zenei, irodalmi szemmel, mondhatnánk füllel, miközben többféle hangszer is megszólal (lant, koboz, tekerőlant, furulyák), melyeknek történetéről szintén szó esik. Elhangoznak dalok neves történelmi személyiségekről, ismert eseményekről, virágénekek, melyek megmutatják, a régi ember miképp fejezte ki érzését választottja iránt, táncdallamok, az egykori mulatságok zenéi, didaktikus énekek, melyek egy-egy emberi gyengeséget pellengéreznek ki.
Buda Ádám
