Kalazanci Szent József ünnepe
A szentmisét a római rítus rendkívüli formája (régi vagy ún. „tridenti” rítus) szerint celebrálja Kovács Ervin Gellért OPræm a Szent Mihály Laikus Káptalan oltárszolgálata mellett.
A mise zenei anyaga ezúttal nem barokk, hanem egy nagy reneszánsz szerző, William Byrd ötszólamú miséjén alapul. Ehhez járulnak az adott napra eső liturgikus ünnep, Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítója ünnepének gregorián énekei (ún. propriuma), amely kiegészül barokk motettákkal és hangszeres darabokkal. Külön emeli a piarista rendalapító ünnepének jelentőségét, hogy a szentmise helyszíne a váci Piarista templom lesz.
2009-ben jelent meg először fesztiválunk programjában a „barokk mise”, amely során nem koncertszerűen, hanem eredeti liturgikus környezetében, a régi vagy ún. tridenti rítusú szentmisében hangzott el egy barokk szerző miséje, motetták és hangszeres betétek, valamint a mise eredeti gregorián énekei. A jelentős egyházzenei jelleggel is bíró fesztiválban —amelynek ráadásul helyszínei is templomok— joggal van helye egy ilyen liturgikus eseménynek is, ezért került bele az idei fesztivál programjába is.
Nem mindennapi zenei és lelki élményt jelent az évszázados egyházi, liturgikus célra készült műveknek nem koncertszerűen, hanem eredeti funkciójuknak megfelelően a Katolikus Egyház liturgiájában való megszólalása. Azonban ezek a művek igazi értelmüket akkor nyerik el, amikor autentikus környezetükben, a hagyományos, régi liturgiában hangzanak el. Az elterjedt tévhittel ellentétben a római rítusnak ez a régi (mai hivatalos egyházi szóhasználat szerint „rendkívüli”) formája nem csupán a latin nyelven mondott misét jelenti, sőt, a latin nyelv nem a legfontosabb, bár kétségtelenül jellegzetes eleme. A nyelven túl azonban a régi liturgia a gesztusoknak, szimbólumoknak olyan gyönyörű, mély és gazdag összessége, amely nem csak a katolikusoknak volt több mint ezer éven át mindennapi lelki tápláléka és egyik legnagyobb kincse, hanem többek között ez ihlette a gregorián énekek megszületését és az ezen a misén is hallható barokk mesterműveket is. A régi liturgia még a szertartás időbeli egységei révén is igazi „otthona” majd’ kétezer év egyházzenéjének.
Nem arról van szó tehát, hogy fesztiválunk csupán keretként kívánja használni a liturgiát az egyházzenei rendeltetésű művek megszólaltatásához, hanem éppen azzal adja meg a kellő tiszteletet az egyházzenei műveknek, ha nem mintegy kiállítási tárgyként kezeli őket, hanem eredeti helyüknek és funkciójuknak megfelelően az Egyház istentiszteletének részeként szólalnak meg. Nem szükséges, hogy egy ilyen szentmisén csak hívő katolikusok vehessenek részt, de fontosnak tartjuk, hogy legalább néha azok is találkozzanak az egyházzene eredeti helyén való megszólalásával, akik egyébként csak a koncerttermekben, lemezeken, csupán művészi élményként élvezik azokat.
A Szent Mihály Laikus Káptalan (Capitulum Laicorum Sancti Michaelis Archangeli, CLSMA) római katolikus világiaknak a hagyományos latin liturgia végzésére szerveződött társulása. Sajátosan jellemző rá a zsolozsma nyilvános istentiszteletként való végzése; a római rítus helyi és rendi változatainak lehetőség szerinti megőrzése; az Egyház hagyományának szellemében fogant, hiteles népliturgia elfogadása és művelése; a folyamatos önképzés lelkiségi és intellektuális értelemben egyaránt. Törénetük 2004-ben kezdődött, amikor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének néhány hallgatója és több más érdeklődő először gyűlt össze, hogy Budapesten virrasztó zsolozsmát énekeljen templomi környezetben és történetileg hiteles, rövidítetlen formában a középkori Esztergom liturgikus szokása szerint. Ezek az alkalmak idővel rendszeressé váltak s törzsközönségük is hamar megállapodott, miközben a szertartások szöveg- és dallamanyagának összeállítása, illetve zenei és ceremoniális megvalósítása szükségessé tette a feladatok rendszeres beosztását. Így született meg a „laikus káptalan” mint szervezeti forma, amely a hagyományos klerikus káptalanok elsősorban liturgikus (és ma már nemigen gyakorolt) szerepéhez kíván kapcsolódni. A latin liturgikus hagyományok iránti ragaszkodásból természetes módon következett, hogy érdeklődésük és működésük a zsolozsma mellett a misére, majd a szentségek és a szentelmények kiszolgáltatásra is kiterjedt. Szentmiséket 2006 őszétől tartanak, amelyek kezdetben néhány havi rendszerességgel folytak a budapesti Jáki kápolnában. A jogi helyzet nemsokára alapvetően megváltozott, amikor 2007. július 7-én XVI. Benedek pápa új törvénnyel szabályozta a régi római liturgia használatát. A Summorum pontificum motu proprio ezt mint a római rítus rendkívüli formáját teljesen egyenrangúvá tette a közismert rendes formával, amelyet a II. Vatikáni Zsinat után VI. Pál pápa vezetett be. Ennek megfelelően a CLSMA vasár- és ünnepnapi szentmiséinek megtartása 2007. novemberétől kezdve vált lehetővé a Belvárosi Nagyboldogasszony főplebánia-templomban. A vasárnapi szentmisék időpontja déli 12 óra. A közösségi zsolozsmák helyszíne hagyományosan a Váci utcai Szent Mihály-templom (Angolkisasszonyok).
